Ne sírj tele szájjal!
A lányok szoknyái rövidebbek, a fiúk nadrágja feszesebb és bővebb szárú. Ám a táj, ahol felnőttek, nem változott: szelíd, békés rétek, erdők, a kis folyó fickándozó halaival. És ugyanilyen változatlanok a vidék hagyományai is. Az asszonyok vasárnaponként a templomba mennek, míg a férfiak a kávéházban vitatkoznak, szórakoznak. A lányok jókedvű cimborák, s a réteken azok a fiúk ölelik őket, akikkel gyerekként együtt futkároztak. Megölelik őket, de semmi több, addig a napig...
Addig a napig, amíg felbukkan egy fiú, aki más, mint a többi. Valaki, aki a városból jön, jobban öltözködik. szórakoztatóbb a gyerekkori pajtásnál és egy fehér sportkocsival áll meg Anniék kapujában . ..
Pascal Thomas filmje őszinte, hiteles képet tár elénk a francia vidék emberéről, gondolkodásmódjáról, életéről. Friss és sajátos hangulatú történet, a mindennapok humorával és az érzelmek egyszerűségével.
